Kiskunlacházi ásatásunk második szakasza izgalmas versenyfutás volt az idővel; vajon a hét napjai fogynak-e el előbb, vagy a templom körüli temető feltárásra váró sírjai? Kitart-e az ásatásunk körüli rokonszenv, lehet-e felülmúlni a keddi délutánt megédesítő almáspitét? Nos, ásatászárásra minden tisztázódott, talán a legfinomabb sütemény eredményhirdetése kapcsán maradnánk távolságtartóan diplomatikusak.
A tavasszal megkezdett feltárásunk befejezéseképpen sikerült elérni minden szakmai célunkat, sőt, a második hét néhány érdekes meglepetéssel is szolgált. A feltételezéseink szerint a 12. században épült templom körüli temetőből összesen körülbelül 130 vázat bontottunk ki. És hogy mit rejtettek a sírok? Két egymás kezét fogó kisgyereket, mintha csak az örökkévalóságon át sétáltak volna együtt. Egy háromlábú lovag csontvázát, aki fejsérülése ellenére életben maradt és az egykori falu legkeményebb legénye lehetett.
Az antropológiai leletanyag jó keresztmetszetét adja a közvetlen környék Árpád-kori és középkori populációjának, azonban a további vizsgálatok előtt a sírok belső kronológiáját még mindenképp finomítani kell. A temető kapcsán érdekes megfigyelés, hogy több olyan keletelt, feltehetően keresztény rítus szerint eltemetett váz is előkerült, melyet a templom építésekor bolygattak meg, vágtak félbe. Ez arra utal, hogy az Úrhegy dombját már az egyhajós, íves szentélyzáródású templom építése előtt is használták temetőként őseink.
Két váz teljesen kilóg az összképből; az erősen roncsolt, hiányos temetkezések tájolása észak-déli, a belőlük előkerült orsógomb és gyöngyök is korábbiak az Árpád-kornál. A szelvényünk déli részén kissé ívesen felsejlő árok foltja talán összefügghet ezekkel a rejtélyes sírokkal. Az Úrhegy tetejét sekély árokkal kerítve talán már a szarmata korban, a templomot mintegy 1000 évvel megelőzve is temetkező helyként használták a Római Birodalommal szomszédos nomádok. A lacháziak és peregiek szívhez szóló ajándékkal búcsúztatták az ásatást: minden résztvevő diák és önkéntes személyre szóló emléklapot kapott a pazar, házi sütiket is (újra) felvonultató bográcsos lakomán.

A Fővárosi Lapok 1864. május 11-én az alábbi rövid hírt osztotta meg a Fővárosi hírek rovatban: „Henszlman és Romer Fl. régiségbuváraink a peregi pusztára (Pestmegyében) utaztak, mivel ott egy régi temetkező helyre bukkantak.” A Sürgöny május 15-i számában pedig Réső Ensel Sándor „Pest megye a régészet terén” című írásában részletesen is beszámol az eseményről: „Minden ügynek előmenetelére szükséges a pártfogolás; hazánkban a régészet az, mely különös pártfogolást igényel. A régészet a hon múltját, viszontagságait, édes és keserű emlékeit keresi. Nagyszerű a tere, egyes ember erejét felülmúlja, mindnyájunk közremunkálását veszi igénybe."

E nagyszerű felvezető után megtudjuk, hogy Pereg község határában földalatti romok kerültek elő, és ezek vizsgálatára bizottmányt küldtek ki. „A bizottmány erélyes tagja Kármán Lajos felkérte megjelenésre az akadémiai tagok régészet képviselői közül Henszlman Imre, Ipolyi Arnold és Rómer Flóris urakat, ugy az e téren napszámoskodó, jelen czikk közlőjét.” A küldöttség május 5-én érkezett az Árpád gőzössel Ráckevére, ahol „a város lelkes főbírája, Gózon István vezetése alatt, taraczk durrogásokkal fogadta.” Itt megszemlélték a gótikus stílusú szerb templomot, majd másnap, május 6- án, több kocsin, műkedvelők társaságában a dunai hídon át utaztak Peregre, ahol a községháznál ismét lelkes fogadtatás várta őket. A bizottmány előbb egy római faragványt szemlélt meg, mely a rom területén került elő, majd az ásatás helyszínére vonultak. „Pereg község alsó végében, úgynevezett sz.-miklósi urhegy-düllőn van a felfedezett rom, egy jókora dombon, melynek fele Kátai Ádám, fele Gubovics Mihály gazda-emberek birtokán esik; az első szántás alkalmával, (1864. ápril 22. pénteki napon) ekéjével kőbe akadván, vette észre a romalapokat és tudatta; saját részét megásatás végett a közel lakó laczháziaknak engedte által…” A lacháziak jó négy napig ástak, mígnem előkerült az említett római kő, illetve „találtatott egy csontház is, melyben töméntelen emberi koponyák,mell-, lábszár-csontok találtattak.”

Henszlmann Imre vezetésével egynapos hitelesítő feltárás kezdődött: „férfiak, nők, öregek, fiatalok, kapával, ásóval, kosarakkal kezdtek a működéshez. Kármán L. főbíró szórta a buzdító szavakat, Henszlman Imre jelölte ki az ásatási pontokat, alólirott tettleg járt elöl. Délre az alapfalak kivehetők voltak…Délután, munka végeztével Kármán Lajos főbiró néptánczot rendeztetett, a község fiaiból alakitott magyar banda kifogyatlan volt a csárdások húzásában. A nap kedvesen telt le s régészi naplónkban feledhetlen lesz.”

Kereken 161 évvel a lelkes tudósításban megörökített események után, 2025. április második felében, Kiskunlacháza Város Önkormányzata kezdeményezésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészhallgatóival, a Közösségi Régészeti Egyesület önkénteseivel és a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársaival feltártuk az úrhegyi domb Árpád-kori templomát. A korabeli ásatás emléke rég elhomályosult, és a romok is ismét teljesen a föld alá kerültek. Két hét intenzív munkával, a helyi lakosság lelkes közreműködésével hoztuk újra a felszínre a templom alapfalait, melyeket az önkormányzat megőrizni és bemutatni kíván. Centiméterre pontosan megtaláltuk Henszlmann saját korának ásatási módszerei szerint kijelölt árkait. Szerencsére bőven hagyott nekünk is bontani- és dokumentálnivalót. A félköríves szentélyzáródású, egyhajós templomot kváderkövekből építették és az alapozásban újabb római faragványok is előbukkantak. Sekrestyéje később épült és utolsó fázisában valóban csontházként szolgált. A templombelső temetkezéseit Károly Róberttől kezdődően Nagy Lajoson át Luxemburgi Zsigmondig terjedő érmek keltezik. A templom körüli temetőben II. István denár került elő, ez az első temetkezésekre utaló legkorábbi leletünk. A kis román kori templomot az Anjou-korban alakították át, mérműves nyílászárókat és pilléreket kapott. A törökkort valószínűleg már nem érte meg.

A lacháziak és peregiek őseikhez méltó ellátásban részesítették népes csapatunkat, kitartó figyelmük, kedvességük, italok és sütemények végtelen halmaza, meg a birkapörkölt teszi örökre emlékezetessé az elmúlt két hetet. Réső Ensel Sándor szavaival zárjuk beszámolónkat: „A régészet igy tartotta meg Pestmegyében diadal-utját.”

Március 8-án a Közösségi Régészeti Egyesület Rácz Tibor Ákos vezetésével Tolna vármegyébe látogatott, ahol egy nagy kiterjedésű, 1600 körül elpusztult középkori település helyén folyt műszeres leletfelderítés, ragyogó tavaszi időben. A kutatást a Wosinsky Mór Múzeum régésze, K. Németh András szervezte.
A kb. 7 hektáros területen 25 fővel folytatott kutatás során délelőtt sávosan kutattuk át a lelőhely magját, délután pedig a korábbi terepbejárások és nem roncsoló kutatások során azonosított objektumokat vizsgáltuk át szisztematikusan, illetve lehetőség volt saját „megérzés” alapján is keresgetni.
A nagy létszámnak köszönhetőn kb. ötszáz, főleg középkori lelet került elő. A 155 begyűjtött érme közül százharminc középkori, ezek a 12. század végétől a 16. század végéig terjedő időszakban kerültek kibocsátásra.
A leletek között néhány kiemelkedő is akad: előkerült négy ólom zarándokjelvény (egy épségben), két textilplomba és több fegyvertöredék: egy keleti típusú, hasáb alakú vasbuzogány, egy csillag alakú buzogány tüskéje és egy gömb alakú, dudoros felületű buzogány töredéke, valamint egy parasztkés hárítótüskéje. A rengeteg gyűrű közül egy IHS feliratos fejesgyűrű érdemel kiemelt figyelmet, a kapcsok közül egy áttört, ezüst virágdíszes darab, a csat közül egy csillag alakú csat töredéke. A mintegy hatvan préselt és öntött veret között ritkának számít egy gótikus A betűt mintázó veret. A begyűjtött vastárgyak a középkori falvakból ismert használati tárgyak és mezőgazdasági eszközök széles skáláját képviselik: kések, lakatok, kulcs, fejsze, sarkantyú, sarló, kapa stb. Előkerült számos, kézi lőfegyverhez tartozó ólomgolyó is.
A lelőhelyet a középkor előtt is lakták, ezt jelzi huszonöt késő római bronzérme, egy-egy fibula, csüngő és övcsat, a bronzkori lakottságra pedig néhány bronztárgy utal (pengetöredékek, csüngő stb.).
Köszönjük a nagy számú önkéntes lelkes munkáját. Résztvevők: Antoni Dániel, Beker Edit, Borsan István, Czibulka Ákos, Czibulka Dániel, Csenki Márk, Csillik Csaba, Csillik Csaba Bence, Király Krisztián, Kosztolányi Gyula, Kovács Zoltán, Makai Tamás, Meleg József, Németh Zoltán, Péchyné Zsófia, Soós Balázs, Szabó László, Szamosszegi Miklós, Tóth Zoltán, Zengővári Zoltán (Közösségi Régészeti Egyesület); Sándor Lajos; K. Németh András Koppány, K. Németh Mihály Aba, Kántor Miklós, Kovács Gábor (Tolna vármegye); Németh Mátyás (ELTE).

Régészek számára régészeti kiállítás megnyitása egy hosszú utazás talán legfontosabb állomását jelenti. Ezt az utat általában kutatómunkával, izgalommal, odaadással, áldozathozatallal, viszonylag sok örömmel és néha bizony csalódottsággal lehet jellemezni. Nem minden lelet van olyan szerencsés helyzetben, hogy végigmenjen a megtalálás-feldolgozás-értelmezés fázisain. Nagyon sok ténylegesen kincsnek tartható tárgy lapul múzeumi dobozokban, raktárok polcain, mert nincs megfelelő szakmai háttér, vagy anyagi forrás kiállításukra.
A múlt héten nyílt meg a „Régtől fogva lakott föld” című régészeti tárlat Tökölön. A kiállítás megálmodója és fő szervezője Győri Tibor, múzeumbarát és tököli általános iskolai tanár. Önkéntesként vesz részt egyesületünk közösségi régészeti programjában és tanárként tudását továbbadja saját diákjai számára is. Tapasztalatairól és eredményeiről régészeti szakmai konferenciákon és többek közt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen vendégelőadóként számol be rendszeresen. A Tökölön és szűkebb régiójában részben általa, részben barátai, múzeumbarát társai segítségével felszíni leletgyűjtés során megtalált leleteket vette gondozásába, aktív szerepet vállalt a tárgyak leltározásában, megszervezte restaurálásukat és részt vett tudományos feldolgozásukban.
A kiállítás célja világos: megmutatni a tökölieknek múltjuk apró részleteit és a tárgyakon keresztül megrajzolni a régió történetét. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy kulturális örökségünk veszélyeztetett és mindannyiunknak tenni kell megmaradásáért, az örökségvédelmi intézmények erre önmagukban nem képesek.
Gratulálunk a példamutató erőfeszítésért, örülünk, hogy részt vehettünk a kiállítás létrejöttében.

2025. március 16. vasárnap egy újabb érdekes megkeresésnek tettek eleget a Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei.
A Fóti Romtemplomért Alapítvány meghívására a Templom-dűlőben végeztünk fémkereső műszeres lelőhelyfelderítést. A Fóti Szent Márton Romtemplom a Habsburg-kori katonai kataszteri térképeken Rossz-templom néven bukkan fel és közel 5 hektáros területre terjed ki a hozzátartozó középkori falu.
A kedvezőtlen időjárás miatt az utolsó pillanatban szombatról vasárnapra tettük át az eseményt és a közösségi régészetre irányuló társadalmi igény mértékét mutatja, hogy így is 25 fő jelentkezett az önkéntes kutatásra.
A terület régészeti szempontból tartogatott meglepetéseket, a leletek időspektruma az őskori tárgyaktól a 20. századi tárgyakig terjed. Az őskori agyagedény-töredékek mellett római kori barbár település fémleletei, szokványosnak mondható középkori leletek és ritka középkori pénzérmék kerültek elő, jóval több tárgy, mint amennyit az illegális fémkeresőzés által intenzíven érintett lelőhelytől reméltünk. A leletek szóródása alapján sikerült fényt deríteni az Árpád-kori romtemplom környezetében elterülő lelőhely topográfiai sajátosságaira. A szomszédos Árpád-kori lelőhelyekkel együtt egy összetett településhálózat bontakozik ki, amely nagyobb figyelmet érdemel, és amely további érdekes titkokat rejthet.
Köszönjük a meghívást a Fóti Romtemplomért Alapítványnak!